A lebombázott város

[Mark Edwards]

Mark macsakfürgeséggel ugrott a harmadik beérkezőre,és ököllel az arcába csapott...vagyis oda amit az arcának vélt.A wraith felüvöltött,majd ellentámadásba lendült és gyomrszájon vágta Edwardsot aki levegő után kapkodva lerogyott a padlóra.A wraith rúgásra emelt lábbal állt felette és már lendült a lába mikor Mark előkapta kését és belevágta a lábfejébe,majd az üvöltő és tántorgó wraithtre vetettte magát és jópár kemény sorozatot eresztett meg az arcára és atestére,végül jó alaposan beleverte a fejét a padlóba.Kissé kimerülten,de talpraállt és azt nézte,kell-e segítség a többieknek....

[Donald McPhersson]

A nagy igyekezetben sikerült megragadni a katona fejét és kitörni.Felászálódtam a földről és Stevensre tekintettem,mert láttam,hogy ő még kűzd.

Nehezen ugyan,de Stevens lefogta a wraithet.Mindketten gugoltak,nekifutva fejberúgtam a katonát,mire mindketten eldőltek.A wraith eszméletét vesztette.Miközben a fiúk leváhgták kitekintettem az ablakon,és észrevettem,ahogyan az épületbe beözönlik a többi 15 katona is.
Knyitottam a hatalmas tetőtéri ablakot,majd hátralépdeltem a szoba tulsó végéig.Kissé izzadva,de nagy lendületet véve nekifutottam.Hatalmasat rugaszkodva a másik épület tetején kötöttem ki,és azonnal egy ajtó kereséséhez kezdtem,de nem találtam.

Stevens is ugrott,és egy bukfenccel érkezett meg a tetőre.A wraith katonák egyre közeledtek a tetőtér felé,ahol Mark állt...

[Mark Edwards]

"Ó ha lenne egy gránát nálam"-gondolta Mark,de nem volt,így aztán látván a köeledő tömeget,nem igazán maradt más választása,mint követni a többieket a másik tetőre...sajnos az ugrás nem sikerült valami fényesre és a következő pillanatban Mark már a bokáját fogta...kissé meghúzódott a szerencsétlen leérkezéstől de semmi komoly.Azonnla védekező pozíciót vett fel,és maga mellé hívta Stevenst hogy tartani tudják a wraitheket ha átjönnének...mialatt Donald kétségbeesetten keresett valami lejáratot a tetőről.

[Donald McPhersson]

-Egy ajtó van,de beomlott,így nem tudunk lemenni! - kiabáltam,miközben hirtelen feltűntek a sötét égen a dárdák is.Vészjóslóan az épületet célozták,de nem lőttek.Lenézve az épületről úgy 5 emelet magasan lehettünk.Észrevettem egy vezetéket,ami a ház oldalából indult,és egy oszlopon ért véget,ami kdőlve feküdt az utcán.Levettem az övemet,és ráakasztottam,majd hátrakiabáltam:
-Utánam!!! - azzal elrugaszkodva csúszni kezdtem.Földetérés előtt elengedtem az öv egyik oldalát,és az utcára estem.Több métert lépdeltem és próbáltam talpon maradni,de nem sikerült,elestem és végigcsúsztam a törmelékben.

Stevens rohanás közben ugorva indult,és mielőtt leért volna ő is elengedte az öve egyik felét.Neki sikerülte talpon maradnia.Hirtelen bénítók lövései zúdultak az épület tetején lévő Markra...

[Mark Edwards]

Mark alig tudott fedezékbe vonulni a lövések elől...az egyik súrolta az arca bal felét,de nem találta el és ennek módfelett örült...viszont enyhe zsibbadást érzett ugyanitt,így öröme korántsem volt teljes.A legegyszerűbb ám legöngyilkosabb tervhez folyamodott a szökés érdekében:felugrott és folyamatosan tüzelt a wraithekre így azok kevésbé tudták viszonozni....mikor már a vezeték közelébe ért,hirtelen leoldotta P90-ese tartószíjját majd ugrott....éppen hogy sikerült megkapaszkodnia majd azzal a lendülettel leszánkázott és leérkezéskor szó szerint orra bukott.A wraithek közben az épület párkányáról szórták lövedékeiket így villámgyorsan feltápászkodott és a többiek után sietett.

[Donald McPhersson]

Az utcán rohant a csapat,amikor hirtelen feltűnt az első dárda.Az út felé repült,és egy átlátszó sugár jelent meg a nyomában.Hatalmasat ugrottam félre,és beestem egy nagyobb kőhalom alá.Stevens is kiugrott a sugár elől.Azonnal tützet nyitottunk,de észrevettük,hogy a katonák fele követi példánkat,és csúszik le a dróton,míg a többiek elindultak vissza a lépcsősoron.A dárda fordulni kezdett,és megint lecsapni készült...

[Mark Edwards]

-Uram nem tudom így hogy fogunk eljutni a kapuig.-mondta Mark ám a kövtkező pillanatban épp hogy félreugrott a dárda sugara elől.Először azt vette célba,ám hirtelen észrevette hogy a wraithek szintén elkezdtek leszánkázni a vezetéken,így inkább rájuk célzott és azonmód tüzet nyitott.Elég jó fedezéket talált,így a wraith lövedékek erőtlenük koppantak a köveken,míg ő ki-kibújva eregette sorozatait,remélve hogy minél többet le tud szedni közülük mielőtt a dárda visszatérne többedmagával.

[Donald McPhersson]

A bénítófegyverek lövedékei a romoknak csapódtak,de Stevens rendületlenül lőtte a tetőről leugrló wraitheket...

Én a hajót céloztam,de a földről nagyon kevés volt az esély a sikeres találatra.Körbetekintve észrevettem egy Vezetéket,amely elég erős volt,hogy az előtte lévő oszlopromot meglökje.Mikor a dárda ismét felénkfordult,vártam míg közelé.A vezetéket kilőve az az oszlopnak ütődőtt,amitől az kilendült,és eldőlt.A dárda belerohant,és hatalmasat robbanva a darabjai földhöz csapódtak elzárva egy időre a katonák útját.Azonnal felkiltottam:
-Rohanás a kau felé! - miközben elindultam,de figyeltem hátra is,ha esetleg lőni kellene...

[Mark Edwards]

-Most biztos távfutó rekordot döntünk,uram-kiabálta cinikusan Mark,miközben futás közben hátrá-hátrapillantva lövöldözött a wraithek felé,akik már átmásztak a roncson.Lassítani próbálta őket ám ma mintha lefagyott volna a célkeresztje:egy-két találattól eltekintve minden mellément...

[Donald McPhersson]

A hatalmas rohanás egészen a romváros széléig tartott.Hatalmas akadályokat és törmelékeket átugorva szaladtunk lihegve,miközben a katonák bénítóikkal lövöldöztek utánnunk.Stevens is visszalövögetett több-kevesebb sikerrel.A városból kiérve a barlang tárult a szemünk elé,ahol pár hete voltunk...

Hirtelen a kapu felől megjelent a maradék dárdaraj,majd azonnal a sugaraikat kezdék használni.A barlangba berohanva tüzelőállást vettem fel egy fedezékben...

A katonák egyre közelebb értek...


//a barlangokhoz Mark...//